Egy barátság margójára:
Elmentél , de nem szenvedtél. Max, akkor, amikor “kutyaütőket” hallottál. Viszont akkor is segítettél – ha hagyták -.
Nekem te tanítottad meg a rádiózás csinnyát-binnyát és ittam a szavaidat.
A rendszerváltás után hallottalak Magyarország első kereskedelmi rádiójában és csodáltam a hangodat, mert egy igazi “rádióbarát” hangod volt.
Aztán összefutottunk a Club7 rádiónál. Először nem igazán értettem, mit akarsz közölni velem, mert a tőled megszokott nyersességgel tetted azt.
Sőt eleinte nagyon mérges voltam rád, mert nem értettelek. Az akkori rádiótulajnak Szepinek sokszor panaszkodtam miattad, de ő mindig azt mondogatta, hogy ” Nyugi segíteni akar, de nem mindig fogalmazol megfelelően” Idővel megértettem és megpróbáltam lekövetni. Nem egyszerre mondtál el mindent, hogy kellőképp meg tudjam tanulni. Egy igazi tanár voltál.
Te faragtál belőlem rádióst.
Sőt eleinte nagyon mérges voltam rád, mert nem értettelek. Az akkori rádiótulajnak Szepinek sokszor panaszkodtam miattad, de ő mindig azt mondogatta, hogy ” Nyugi segíteni akar, de nem mindig fogalmazol megfelelően” Idővel megértettem és megpróbáltam lekövetni. Nem egyszerre mondtál el mindent, hogy kellőképp meg tudjam tanulni. Egy igazi tanár voltál.
Te faragtál belőlem rádióst.
Mikor már nem egy rádióban voltunk egyszer-egyszer megleptél engem, mikor rám írtál, hogy hallgattál és “nem volt rossz” megjegyzássel illetted a műsoromat. Ez nálad már egy igen erős dicséretnek számított.
Emlékszem, mikor elkezdtem az időjárásjelentéseket készíteni rádióknak, ugyan nem kértem, de te megcsináltad az oldalam hangos reklámját, ami – megmondom a valót – nagyon jól esett.
r
Nagyon sokáig sok-sok rádión keresztül a Te hangod mondta be, hogy “a mikrofonnál Woodoo”
Mit mondhatnék? Mert itt nincs szó, nem lehet kellő képpen megköszönni a sok-sok segítséget.
Nyugodj békében Godó Gyuri, zenélj az égieknek. Nagyon fogsz hiányozni …
